Néha még rám tör a gondolat
Néha még látja szívem az arcodat.
Elengedtelek már, szállj szabadon
Küldtem egy Angyalt is, vigyázzon rád utadon.
Néha még érzem, jó lenne, ha ölelnél
De tudom, hogy volt értelme, hogy elmentél.
Néha, mikor álmomból riadok, kereslek még
Hozzád bújnék, jó lenne, ha ott lennél.
De értem, hogy van, mi elmúlik, akkor is, ha jó
Ha hív a végtelen és az a szó
Amit régen vártál már, s amit várok én is
Ami megpörget, s ezer dallal szédít.
Tudom, hogy jön, akit várok régen
Csak az fáj, hogy nem lehettél ez te, ebben az életben.
Mit tőled kaptam, soha nem felejtem
Még ha nem is vagy már más, csak egy idegen.
Megannyi élmény, szeretet és barátság
Minden veled töltött perc áttöri szívem falát.
Még ha nem is tudtam megnyílni neked
Még ha lelkem közelébe nem is engedtelek.
Zárva maradtam, pedig annyira vágytam arra
Hogy végre megmutassam mi a lelkem titka.
Mégis képtelen voltam rá, pedig szerettelek
De nem lehet erőltetni, ami magától nem megy.
Szállj szabadon, szíved súgja majd az utat
Merre, s hogyan találod meg a boldogságodat.
Én is elindultam, megint a végtelen, mi szólít
Nincs ennél szebb vihar, mi felszabadít.
Nem céltalanul pusztít, csak elsöpör mindent
Ami megszolgálta célját, ami már nem baj, ha nincsen.
S én várom, várom az új napot
Ami elhozza azt, kit szívem választott.
