Tegnap cseresznyét szedtem egész nap. Apukám megkért, hogy szedjem le, mert pálinkát szeretne főzni belőle, a barátaim szeretik apu pálinkáját, így apu egyből áthárította rájuk a felelősséget, hogyha jövőre is szeretnék adni nekik, akkor le kell szedni valakinek a cseresznyét. Apu nem szeret kérni, könnyebb neki így, de azonnal mondtam neki, hogy miatta is leszedem szívesen, ha megkér, és van időm rá.
Csodálatos napot töltöttem kint a kertben a cseresznyefával, apu felállványozta, annyira lelkes voltam, hogy még a fára is felmásztam. Soha ilyen tudatosan még nem bántam egy fával sem, mint tegnap. Ahogy az ágakra léptem, figyeltem a fát, elbír-e az ág, ahogy kapaszkodtam, olyan volt, mintha a kezem és a fa ága egybeolvadt volna. Mint egy kis majom, olyan könnyedén siklottam az ágak között, még a cipőmet is lerúgtam, érezni akartam minden rezdülést. Elég göcsörtös volt a fa felszíne, de nem érdekelt, csak a csoda éltetett, ráéreztem a fa lényére és magába húzott. Már nem is a cseresznyeszemek vonzottak, hanem az, hogy a fa lombjában mindenhova eljussak, ahova csak engedi. Minden ágon, ami csak elbírt, időztem egy keveset, és közben olyan boldogságot éreztem, mint már régen. Ilyen érzéseket párkapcsolatban tudtam eddig csak megélni, és most párkapcsolat nélkül is szerelmes voltam, szerelmes az életbe és a létezésbe.
Sokat gondoltam közben a barátnőmre, így este felhívtam. Kérdezte, hogy mit csináltam aznap, elmondtam neki, hogy cseresznyét szedtem és azt is, amit apu mondott. Erre ő megjegyezte, hogy én meg most szelíd erőszakkal átnyomom rá, hogy miatta kellett cseresznyét szednem. Egy pillanatra elszomorodtam, mert nem volt bennem ilyen szándék, és csak tényszerűen meséltem neki, nem azért, hogy rosszul érezze magát. Miután ezt elmondtam a telefonba, elvicceltük a történetet, de este gondolatban többször visszatértem ehhez a beszélgetéshez.
Az elmúlt két hétben másodszor fordult elő velem az, hogy két különböző barátom olyasmit próbált rám vetíteni, ami távol áll tőlem, ami nem én vagyok. Az egóm egy pillanatra mind két esetben összevonta a szemöldökét, hogy ennyire már ismerhetnének, hogy én nem ilyen vagyok. Aztán igyekeztem eltávolodni a helyzettől és magasabb nézőpontról ránézni ezekre a helyzetekre.
Az emberi kapcsolatokban azért veszünk el sokszor, mert a másik próbál bevonni a játszmáiba. Ezek tudattalan történések két ember között, és akár lehetnek egészen apró mozzanatok is egy napban, amik azonban elvonják a figyelmemet saját magamról. Van amikor szinte azonnal észreveszem, és visszahúzom a figyelmemet, van, amikor órákon át morfondírozok egy-egy ilyen eseten. Ha nem tükör, akkor vajon mit piszkálnak meg bennem? Az én válaszom az erő. Egy baráti kapcsolatban sokkal sebezhetőbb vagyok és sokkal kevésbé képviselem az erőmet. Már olyanon is rajtakaptam magam, hogy visszahúztam a női erőmet, hogy egy barátom ne érezze rosszul magát. Viszont a cseresznyefa megtanított arra, hogy bár lehet göcsörtös a felülete, és ez okozhat kellemetlenséget, tiszta eszenciája azonban feledteti ezeket a kellemetlenségeket. A cseresznyefa tudja magáról, hogy ő egy cseresznyefa, és ezt éli minden pillanatban. Ha hátramegyek a kertben, soha nem lesz barackfa, vagy almafa, és én sem látom soha úgy, mert más hangulatban vagyok. Mindig stabilan az, ami: cseresznyefa.
Ez a cseresznyefa titka.
