Télen éreztem meg Lourdes hívását, hirtelen és váratlanul hasított belém az érzés, hogy szükségem van az ajándékaira és az élményeire. Nem tudtam, hogy mit várhatok, mire számíthatok, csak annyit tudtam, hogy oda kell mennem. Ugyanazt a mély és elkötelezett hívást éreztem, mint amikor Avalonba látogattam el.
Amikor beérkeztünk Lourdesba, éreztem magamban az ellenállást, először nem akartam magamba fogadni. Sok érzelem és gondolat zakatolt bennem, és hirtelen mindegyik zajos és hangos lett, és mint az utcáról visszaköszönő zsibvásár, elkezdtek felkavarodni bennem az ide-oda taszigált érzelmek. Hirtelen felerősödtek bennem olyan gondolatok, amelyekkel nem akartam foglalkozni, apró mozzanatok a múltamból. S ott álltam a forgatagban, s bennem az Ős-Káosz kezdte kibontani forgószél tölcsérét. Tudtam, hogy nincs visszaút, bármivel kerülök is itt szembe, az átég rajtam. Körbeölelt Lourdes és magamra zárt. Lecsupaszított, mezítelenül álltam előtte, bátortalan és félénk voltam. Olyan érzés lehetett, mint amikor valakinek megáll a szíve egy pillanatra, és aztán nagyon lassan újra verni kezd. Kiszakított belőlem régóta cipelt szenvedés és fájdalom köröket, és mintha egy részem belehalt volna az elengedésbe, az a részem, amelyik őrült rögeszmével ragaszkodott ezekhez. Gyökerestül tépte ki Lourdes belőlem a múlt mérgező csápjait, amelyeken keresztül, mint egy ködfátyol gomolygott a testemben ez a nehéz töltés. Amikor utolsó nap belenéztem a tükörbe, megdöbbenve láttam, hogy eltűnt szememből a szomorúság. Mindig volt a tekintetemben egy mély bánat, amelyet olyan nők szemében lát az ember, akiket meggyötört az élet. S hiába próbáltam ettől szabadulni, eddig mindig erősebb volt nálam. Ha nem figyeltem, a váratlan fotókon visszaköszönt a szenvedés a szememből. De Lourdes ezt most visszavette. Én nem vagyok, és nem is voltam fizikailag beteg már nagyon régen. De a lelkem az volt. Sok fájó tapasztalásba belebetegedett, és magán hordozta azok lenyomatait. De Lourdes energiája keresztülszivárgott a bőrömön, ahogy ittam a gyógyító vízét, úgy hatolt mélyebbre a testemben, ahogy belélegeztem suttogó dalát, bennem életre kelt. Kioltott bennem egy régi minőséget, és egy csodálatosan ragyogó új eszenciával áldott meg.
Hiába keresem tovább a szavakat Lourdes misztériumára, nem tudom jobban kifejezni azt, minthogy Lourdes bennem rezeg, és egy régen várt változás „béke nagykövetévé” vált bennem. A kegyelem átjár azóta is, és gyengéden érint, simogat. Belül változom, s ezt a kivételes erőt most horganyzom le magamban. A „vagyok” életérzése jár át, és stabilizálom azokat az élményeket, amelyek alapjaiban rengették meg a személyiségemet, és segítettek abban, hogy önmagamra találjak. Lourdes gyógyítása intenzív impulzus bennem, lassan egy hete itthon vagyunk, mégis érzem, hogy még mindig dolgoznak bennem az energiái. Hat nap után ma tudtam először úgy kapcsolódni az érzéseimmel, hogy az átélt élményeket, amelyek bensőm legmélyén zajlottak, tudatosítani tudjam.
