Nagy volt a nyüzsgés körülöttem. Egy pillanatra behunytam a szemem, s ködfátyolként nehezedett rám egy másik valóság. Csak ültem a semmiben és meredten néztem magam elé. A távolból egy angyali hang éneke hallatszott, ismerősnek tűnt. A semmit néztem, azt, hogy milyen határtalan, mennyi lehetőség van benne. Megirigyeltem a semmit, amiért bármi lehet belőle.
Nekem mindig határozott elképzelésem volt azzal kapcsolatban, hogy milyen legyek, hogy éljek, mi legyen a munkám, milyen autóval járjak, stb. Soha nem voltam semmi, ami bármivé alakulhat. Mindig valaki akartam lenni, s ezzel a szándékkal egy díszes keretbe tuszkoltam magamat. Valamim mindig kilógott a keretből, aztán megpróbáltam csak azért is belepasszírozni magamat.
De nem ma. Ma én is semmi vagyok. Határtalan, mély lehetőségekkel, és a szívemben egy dallal. Ez a dal egyre hangosabb és erősebb bennem. A lelkem dala. Játékba hív, s arra ösztönöz, hogy perdüljek táncra, s engedjem, hogy vezessen. S én engedem.
A harcost hívja bennem, az erőt kelti életre. Ez a dal összekapcsol magammal, s felfedi a titkot, amit eddig száműzni akartam magamból. Felfedi az igaz önvalómat, amit eddig féltem meglátni, féltem vele szemtől szembe találkozni. S a lelkem csak dúdolja lágyan a dalomat, engedi, hogy körbeöleljen, hogy ringasson, hogy megérezzem az ízét, hogy meglássam a csodát. A legnagyobb csoda a semmi.
S mikor újra kinyitom a szemem, nem veszítem el a kapcsolatom a lelkemmel. Bennem a dal továbbszól, s dúdolom, mert nem akarom újra cserbenhagyni magam. Sok a tennivaló, de a legfontosabb mégis az, hogy ráébredtem a saját történetemre, a saját legendámra. A bennem élő harcos most gyűjti az erőt, hogy elinduljon az új kihívások felé, és, hogy csatlakozzon az igazakhoz. S akik rám bízták magukat, most ők is ébrednek, újrarendezzük a díszletet, új álmot álmodunk.
Ez a tánc vad és szenvedélyes, ősi tűz lobban be tőle, megtartja a teret és felkínálja a fényt. Nők és férfiak egyszerre találnak rá a lelkük dalára és egyszerre dalolják azt. Különböző énekek és történetek, de együtt egy csodálatos új világ pillérei. A lelkek násza, a legszentebb találkozások örömbe és fénybe burkolják a belső, szakrális tereket. S ahogy bent, úgy kint. Egyre többen táncolunk, egyre többen érezzük meg a semmi felszabadító erejét.
Ezt választom, áttáncolok az életen.
