2011. március 8., kedd

Bliss


Szeretem azt, aki voltam, mert segített abban, hogy az legyek, aki most vagyok. Most már csak az a fontos, hogy a jelen pillanatban mit élek, csak az számít, hogy most milyen vagyok. Az elmúlt időszakban sok mindenen mentem keresztül, a belső folyamataim újra lángra kaptak, és mindent felégettek bennem, ami még visszahúzott. Igen, volt olyan még mindig az életemben, amihez ragaszkodtam.
De tegnap este rám tört a felismerés, hogy ameddig azonosítom magam a múltbéli történéseimmel, megőrzök magamban egy darabot a szenvedésből. Sok kockázatot vállaltam azzal, hogy újra meg újra kirántsam magam alól a talajt, de tudtam, hogy csak a bátrak lehetnek igazán szabadok, és csak a bátrak szerethetnek szabadon. És nekem minden vágyam az, hogy szabadon önmagam legyek.
Ahogy magam mögött hagytam a ragaszkodásomat, bevágtam magam mögött az ajtókat, felégettem a hidakat. Nincs visszaút, s így nyíltak meg előttem más utak, más ösvények, más dimenziók. Vissza se néztem, mert már csak azt akarom látni, aki most vagyok, azt, akit és amit hátrahagytam nem. Nincs már szükségem arra, hogy lássam, mert az nem előre visz, hanem hátra. És így, az utamon megtanultam örömmel fejlődni, örömmel változni.
Életem egyik legragyogóbb felismerése volt, amikor ráébredtem, hogy nem KELL szenvedni. Szabadságomban áll választani, és lehet úgy is változni, hogy közben örömteli és vidám dolgok történnek velem. Ez új ösvényt és még újabb utakat nyitott meg nekem, és érzem, ahogy előre haladok az életben, egy csodálatos fényháló egyik újra fényesen szikrázó fénypontja vagyok. Én nem az vagyok, akivel a személyiségem azonosítja magát, hanem az Egy meghatározó része. És lám, mennyi meghatározó része van az Egynek! Mennyien teremtjük ugyanazt az álmot, mindenki a saját módján.
És mi a titka? Ez nagyon egyszerű: szeretem magam, mert egy csodálatos létező vagyok. Két hónapja, amikor feltettem magamnak a kérdést, hogy miért szeretem magam, csak ültem csendben és vártam a választ, ami sehol sem volt. Kétségbeesetten próbáltam keresni bármit, ami szerethető bennem, de nem találtam. A csalódás, a döbbenet, az elvárások azonnal hívatlanul megérkeztek, és suttogták a fülembe csúf árnyékhangjukon a maguk igazát. De én nem az a nő vagyok, aki kínok között kereste a válaszokat. Én az a nő vagyok, akivel ez is megtörtént és az is, hogy megtalálta a maga válaszait és felragyogott benne a szeretet.
Sok minden történt velem az évek alatt, és mikor ezek eszembe jutnak, boldogságot érzek. Látom, hogy a változást és a fejlődést teremtem, és ezek sikere bennem van. Olyan energia vagyok, ami változik és alakul, ami, ha kell szétesik, hogy aztán újra rendeződjön. És ezen transzformációk során van ami mégis állandó: a szeretet és az öröm. Ezt érzem minden szent pillanatban, amikor a napfény az arcomat simogatja és hálát adok a létezésemért.