Lágyan ölelt körbe a víz, féltve és biztonságot kínálva megfáradt testemnek. Ültem a tenger fenekén, és lélegeztem, és ez mind annyira természetes volt. Megérintettem a homokot mellettem, a tenyerembe zártam egy pillanatra, hogy érezzem a valóságát, majd engedtem, hogy leperegjen az ujjaim között, hiszen nem akartam birtokolni, csak érinteni.
Pár perccel előtte még egy lakásban ültem, s egy szelíd zene finom eszenciája ringatni kezdett, s egy békés hang hívott magába, hívott a világába a delfinek közé. Amint a szívem megnyílt az élménynek, már utaztam is, mélyen az Univerzum tengerében. Egy olyan különleges közegben értem partot, ahol még nem jártam, s érezni akartam a valóságát és élvezni minden pillanatát.
S mikor az utolsó homokszem is visszatért önmagába, felnéztem, és ott volt ő. Beszélt hozzám, de a szája nem mozdult, csak mosolygott. A szemembe nézett és kereste az utat hozzám. Hallottam magamban őt, Bolivient, a delfint, aki hozzám érkezett, most csak azért, hogy együtt legyünk egy kicsit. Bolivien nem volt sem férfi, sem nő, mindkettő volt egyszerre, és még ennél is több. Idős és bölcs lélek, tudatosságának fénye magával ragadó és megadó. Lehunytam a szemem, és a bőrömön éreztem az ő csupasz bőrének az érintését, de mikor kinyitottam újra a szemem, láttam, hogy nem ért hozzám, csak a minket körülvevő tér kezdett egymásba olvadni, és új színekben felragyogni. Én azt mondanám, hogy tanítani jött engem, Bolivien azt mondta, azért jött, hogy tanuljunk egymástól és hogy szórakozzunk közben. Nem tudom, hogy én mit adhatok neki, de örülök, hogy engem választott.
Figyeltem, ahogyan úszik körülöttem, és ahogy belebukfencezi az öröm és felhőtlen kacagás édes ízét az aurámba. Éreztem, ahogyan feltöltődöm Bolivien lágy energiáival, és megszületett bennem a bizonyosság, hogy együtt nagyon sok mindent tudunk véghez vinni és vele sikerül a legmerészebb álmaimat valóra váltani.
A szívemen egy lélek könnycsepp gördült le, amelyben nem volt szenvedés, nem volt fájdalom, nem az ember könnye volt, hanem a léleké, aki egy csodálatos katarzist élt meg, s ez a könnycsepp balzsamként gyógyította sajgó szívemet. Tisztára mosta a régi sérelmeket, s egy új, delfin-tudatosság fényben merítkezett meg, amely segítségével az Egység gyökeret eresztett bennem. Egy voltam ott, a tenger mélyén a csepeli lakásban, és azóta is Egy vagyok mindennel és mindenkivel. Köszönöm neked Titánia ezt a felemelő érzést! Titániát itt találod: http://www.bluedolphin.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése