Jó nőnek lenni

Olyan sok kihívás van egy nő életében, néha azt érzem, hogy kevés vagyok ehhez. Aztán olyan erőforrások kerülnek elő belőlem, amikre nem is számítottam. És ki tudja, hogy honnan jön ez az ősi, mindent elsöprő erő? De amikor kell, itt van.

Vannak olyan időszakok, amelyekben nehéz nőként reagálni a kihívásokra. Van, hogy megkeményedik a szívem, van, hogy elzárkózom a világ elől. De aztán újra felragyog bennem a nap, tudom, hogy minden történésnek értelme van.

Amikor tudatosan nőként éltem meg a mindennapjaimat, olyan nehéz volt visszatalálni a lágyságomhoz. Engedni, hogy segítsen valaki, hogy ne egyedül cipeljem a terheket. Megvárni, míg a biztonsági őr kinyitja a bankban az ajtót, nem berontani a terembe, mint egy győztes hadvezér. Ebben az időszakban, amikor engedtem, hogy nőként kezeljenek, nagyon sokat tanultam saját magamról. És még többet az igazi nőiségről. Nem is gondoltam, hogy ennyire jó nőnek lenni!!! A társadalom megpróblája elhitetni velünk, hogy a nőknek egyetlen feladata az életben az, hogy anya legyen, de ennél annyival több jut nekünk! Annyi mélység és odaadás rejlik egy női lélekben, s annyi igaz hívásra tud rezonálni a szívünk!

Ma már azt érzem, hogy büszke vagyok arra, hogy nő lehetek. Nem olyan rég, még álom volt számomra, hogy a reggeli ébredés után, bájosan mosolyogjak vissza az arcra a tükörben, hogy a figyeljem a testem apró kívánságait és kényeztessem, ne csak kihasználjam a végtelenségig. S egy igazi csoda, mikor ez a büszkeség megszületik valakiben.

Fantasztikus érzés, amikor nem sütöm le a szemem, ha belépek egy terembe, s nem keresem kétségbeesetten az első szabad helyet, hogy szabaduljak a vizslató tekintetektől. Felszegett állal, büszkén lépek ahhoz az asztalhoz, amit pont jónak találok ahhoz, hogy délután kávémat elfogyasszam... S közben állom a tekinteteket, még néha "véletlenül" el is mosolyodom...

Feladtam egy olyan ideálképet, amilyen lenni szeretnék. Amilyen szerintem a tökéletes nő. Mondanom sem kell, hogy ez az ideálkép nagyon távoli az én adottságaimhoz képest. Már nem akarok máshogy kinézni, éppen csak mindig magamból a legtöbbet kihozni. Szeretettel bánok magammal, s nem bántom a testemet, amiért nem egy topmodell alakja néz vissza a tükörből. Felszabadító, amikor el tudod fogadni magadat olyannak, amilyen vagy.

Vannak pillanatok, amikor elgyengülök, amikor nem vagyok egyensúlyban, akkor még tudom önmagamat ostorozni, de azonnal tetten is tudom érni magam. Így felül tudom írni ezt a régi programot, amit futtatok magamban. Nem akarom többé bántani magamat, mert nem ezt érdemlem. Azt érdemlem, hogy királynőként bánjak saját magammal, s így jön el, aki királynőként bánik velem, és a tenyerén hordoz.

Nőnek lenni nagyon jó!