Vágyam hajt

A vágyam hajt száz világon át. Megtapasztalni szeretnék annyi mindent, mit nekem rejt ez a világ. Repülni volna jó, messzi-messzi földek mesés tájaira eljutni, megannyi csodát látni az életben. A vágyam az, ami minden napban minduntalan tovább hajt, újabb megtapasztalások felé. Szükségem van az élet ajándékaira, amelyet elszórt nekem, s szeretném mindet megtalálni!
Szeretnék napon át csak élni, minden pillanatban ott lenni, ott ahol Most van. Nyitott szívvel befogadni mindent és mindenkit, és szeretném, ha szeretettel tudnék minden helyzethez fordulni. Ha egy rózsaszín selyemszál kötne össze minden emberrel és minden helyzettel, nem mérgelődnék többet. Nem is zsörtölődnék. Nem aggasztana, ha mások nem úgy viselkednének, ahogyan én elvárom. Tudnám őket úgy is tiszta szívvel szeretni, ha úgy viselkednek, ahogy tudnak, ahogy tőlük telik.
Reggel törülköző helyett egy ragyogó szivárványt ölelnék magam köré, abba súgnám minden vágyam, azzal simogatnám magam. Sugarai lágyan érintenének, s befogadnám a szivárvány összes színét! S továbblibbennék, a tükörből azt a csodálatos, egyszeri és megismételhetetlen csodát látnám, aki tényleg vagyok, nem bántanám magam többé a rossz gondolataimmal. Édes rózsa illatot hintenék magamra és rohannék a szabadba, hogy azonnal megöleljek egy fát. S táncra perdülnék a pillangókkal, miközben szívem minden dobbanásával hálát adnék a Földanyának, hogy befogadott és otthont adott. Minden nap bocsánatot kérnék korábbi gyarlóságomért, amiért nem vigyáztam rá jobban.
De olyan nehéz ezen a földön így élni. Igyekszem nap, mint nap. S azért küzdök, hogy egyszer minden nap így élhessek! Azért inkább most szenvedek, ha kell, tudom, hogy vár rám az élet, hív magába egy új jövő. S én indulok felé, még ha az út rögösebb és fárasztóbb is, mint számítottam rá. Néha arcomba vág a sors buzogánya kegyetlenül, amikor hagyom, hogy erről az útról máshová csábítson megannyi szirén megigéző hangja. Olyan fájdalmas arcul csapás tud lenni, hogy szemeim szikráznak a fájdalomtól, fejem kitisztul, s mikor visszatekintek, látom, hogy drága Angyalaim megannyi módon próbáltak eljutni szívemhez, de meg sem hallottam őket.
Ezért szeretnék nyitott szívvel megélni minden pillanatot, mindig ott lenni. Ott a Mostban, a legszebb helyen a világon. Mindig ott, ahol a pillanat ér éppen.