2010. április 14., szerda

A jelen szentsége

Nincs múltam, nincs jövőm. Csak a jelenem. Minden kincsem, minden gazdagságom a jelen pillanat. Minden, amit tudnom kell, azt ebben a pillanatban, a most-ban találhatom meg. Nem pazarolhatom el ennek a csodálatos pillanatnak a kincseit azért, mert szorongok, félek, vagy mert a szétválasztottságban akarok hinni.

Amikor jelen vagyok az életemben, akkor együtt lélegzem a Földdel, az Éggel, az Univerzummal, a Mindennel és a Semmivel. Akkor igazán boldog vagyok, mert bennem pulzál a létezés dobogó szíve, s gyengéden felkap az áramlataira, s mutatja, hogy merre menjek. Csak a jelenben vagyok képes megtapasztalni az igazi Egység élményt.

Kevés meghittebb érzés érintette meg eddig a szívemet, és annyira törekszem arra, hogy életemben minél több ilyen pillanat legyen. Amikor jelen vagyok, nem nyomasztanak nehéz gondolataim, mert bízok. A jelenhez bizalom és bátorság kell. Bízni a gondviselésben, hogy törődik veled, és bátorság, hogy boldog merj lenni. Bátorság, hogy a jelen pillanatot úgy használd fel, ahogy azt szíved diktálja.

Amikor hittem abban, hogy a bennem élő kisember irányít, és hittem a szétválasztottság érzésében, akkor nagyon komoly és szomorú voltam legbelül. Azt hittem, hogy az élet azt várja tőlem, hogy felelősségteljesen, mereven, összeszorított ajkakkal haladjak előre. De ez nem a lelkem dala! A lelkem azt szeretné, hogy lássam magamban az ’istenit’, és tanuljam meg élvezni az életet. Van, akinek ez zsigerből jön, nekem meg kellett harcolnom azért, hogy merjek boldog lenni és merjek a szívem szavára hallgatni.

S mi változott? Csodás emlékképek vannak a lelkemben, ha belenézek a tükörbe, egy boldog nő néz vissza rám. Szeme mosolyog, s huncut fény villan benne. Mindig arra törekszem, hogy a jelenben legyek, s megtapasztaljam az ajándékait. Mert minden pillanatnak megannyi mesés kincse van számunkra, csak merjük elvenni! A jelen pillanatban csak te vagy, az isteni létező, a szétáradó. A jelen pillanatban csak a lelked dala szól, amely magához énekeli a szerelmet, az örömöt, a bőséget.

A jelen a legnagyobb szépség, amivel az Univerzum megajándékozhatott bennünket. A jelen folyékony és alakítható forma. Az lehet belőle, amit csak akarunk. Azzá varázsoljuk, ami a legbelsőbb, titkos vágyunk. Az igazi jelenben az rezeg, ami a lelkünk. A jelenben erő van, hit és szeretet. Aki a jelenben van, bármire képes!

Hát állj meg egy pillanatra, s nézd meg a jelen pillanatot! Engedd, hogy szépsége megsimítsa az arcodat, engedd, hogy meghalld a lelked dalát. Csodálkozz rá a jelenre, s örülj a létezésednek, örülj ennek a pillanatnak igazán, szívből!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése