A tavaszi szellő lágy sugallata elhozta nekem az Ő lehelletét, megéreztem az illatát, s most betöltődik körülöttem minden vele. A szerelem az, érzem, ő az, aki táncba hív, az ölébe vesz, s belepörget az életbe.
Ez a nász az Égi Atya és Földi Anya szent egyesülése bennem, táncuk vadul lüktet az ereimben, s daluk egyre hangosabb, s ezt a csodálatos esszenciát lélegzem ki magamból. Az ő kettőjük édes egységéből születik meg bennem és körülöttem a nyár. A meleg, puha, vágyakkal teli napsütés.
Ellenállhatatlan ez a tánc. Szenvedéllyel teli, amint egymás szívének a kertjében elsuttogják becéző szavaikat, s ezek a szívem szakrális terében kapnak erőre. Én vagyok a Szerelem, a mindent befogadó és a szétáradó. Én vagyok az Érzelem, a szenvedély, én vagyok a Szerelem Kapuja. Csodálatos hatalmam van, egy mélyről érkező ősi erő kel életre most bennem, a Szerelem tánca hívja ezt most elő.
Az Istennő és az Isten szent egyesülése nem csak rajtunk kívül élő, hanem egy bennünk végbemenő, mély folyamat. Az ő szívdobbanásuk a mienk, s az ő nászuk a mienk. Belőlük merítjük az Igaz Szerelem lágy esszenciáját, s az ő létezésük és egymásra találásuk hozza el bennünk is a mély megélést.
A tavasz friss illata, az életre kelő fák, az ifjú rügyek és bimbók hozzák el nekünk a Szerelem hívó szavát. Segítenek, hogy ez az érzés a nehéz megéléseket hozó tél után újra dalra fakadjon, s elhozza vagy visszahozza az életünkbe az áhított, teremtő, bennünk szunnyadó Szerelmet.
Szeretném, ha az Angyalok szárnyukon
Hozzád repítenének egy kedves hajnalon.
Ha ébrednék, s mikor a szemem nyitnám
A te gyönyörű, édes mosolyodat láthatnám.
Csak néznélek, nézném szemed, s látnám a lelked
Mint egy csoda, úgy érintene meg.
S jöhetne vihar, tomboló szél, vad hurrikán
Nem eshetne bajom a szerelem oltárán.
Ha szelek szárnyán tudnék repülni
A legfontosabb lenne nekem, Hozzád eljutni.
Csak repülnék felhők között, s keresnélek
Még hinnék benne, hogy egyszer célba érek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése