Ébredés

Voltam álmodó kislány hajdanán,

Aki hitte, hogy bármit álmodván,

Valóra váltja a vágyait, s áttáncol az életen

Hitte, hogy ez az élet idelenn.



Nem hittem, hogy ilyen nehéz lesz,

Hogy a tudatosság nélkül az élet elvesz,

De azt sem hittem, hogy amit ellop tőlem

Kárpótol is azért engem.



Vállaltam a sorsomat, leszülettem ide

S azt hittem, hogy itt is a szerelmem leszel Te.

De sorsunk máshogy alakult, elveszítettelek

Mielőtt elmondhattam volna, mennyire szeretlek.



Már csak egy szomorú emlék, mi vagy Te nekem

Sajnálom, hogy ezért többet én sem tettem.

Más lehetne minden, ragyogna a nap

A szél suttogna, ahogy szívem hívogat.



S Te hallanád, és eljönnél értem

Hogy vágyam és az, mit oly sokszor kértem

Valóra váljon, és már azt hirdetném örömmel

Kívánjatok bármit, teljesül idővel.



Kiáltanám: kérjetek és kaptok!

Mindenetek meglesz, amit csak akartok.

Akkor most nem gördülne le egy könnycsepp az arcomon,

S nem bánnám, hogy szívemre bélyeget nyom.



De csak a most van, a jelen pillanat

Nem érzem, hogy lelked hívogat.

Nem érzem, hogy azt éreznéd amit én

Nem hiszem, hogy a szíved értem ég.



Egyedül maradtam ezzel a szerelemmel

Egymagam oldom fel s építem újra az életem.

Már felébredtem, s tudom, hogy más a sorsunk

Vállalom ezt is, nem egy az utunk.



Újraálmodom most az életem

Nélküled ér már egy újabb reggel.

Te nem leszel már sehol, csupán egy régi emlék

Halványul az arcod, s tovaszáll az a kép



Ami mélyen belém égett, amiért annyit harcoltam

Már nem látom sehol, már nincs a nyomomban.

Majd ha számot kell vetnem odafenn az Égben

Azt mondom, kértem, könyörögtem szépen



S aztán feladtam, elfogadtam,

Tudom, hogy nemcsak szerettem, hanem akartam.

Az egóm üvöltött és kívánt vért

Minden elejtett könnyemért.