2010. július 15., csütörtök

AVALON

Avalon hív. S mi útra kelünk ismét, mint mindig, mikor hív. Belépünk a tükrök országába, az Élő Misztériumba. Sérült részeink mélyen gyógyulnak, s az Igaz Áldással térünk vissza. Örömből és fényből gyógyulunk, a fájdalmakat hátrahagyva. Boldog utazás ez nekünk.


Mikor először éreztem, hogy Avalon Hölgye hív, nem tudtam még semmit róla, csak követtem lelkem dalát. Csak engedtem, hogy az élet odarepítsen, ahol lennem kell. Eddigi életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Az önmagamban tett utazás, a bejárt misztériumok elmélyítették az élményeimet. Láttam azt, aki a felszínen vagyok, s az Istennő megmutatta azokat a bennem rejlő lehetőségeket, amelyek segíthetnek, hogy igazán önmagammá váljak. Ha most visszatekintek, azt érzem, nem tudok elég hálás lenni azért, hogy ott lehettem. És ő tudta, hogy visszatérek.


Most, amikor újra Avalon Hölgyéhez készülök, szívemben bátorság és béke van. Kész vagyok az új kihívásokra, és kész vagyok szembenézni olyan árnyék részekkel, amelyeknek gyógyítására most értem meg. Az energetikai áthangolás már az elmúlt napban kezdetét vette, érzem, ahogyan ismeretlen tájakon szárnyal a lelkem, s magába gyűjt csodálatos legendákat, a rég elfelejtett tudást, az ősi misztérium földjén utazik már. S én rendületlenül követem, s átadom testem az Istennőnek, felkínálom, hogy ezt a szent hármasságot bennem egyesítse. A test, a lélek és a szellem ugyanarra a hívásra rezonálnak együtt, Egységben.


Ez vagyok én, ez az utam. Szívemben betöltődik a hála magasztos, édes eszenciája, hogy rátalálhattam erre a csodára. Ha behunyom a szemem, látom az eltűnt világ szenvedélyes táncát, a belőle áradó erőt. A láthatatlan világ Istennőjének zabolátlan, vad, alázatos, szolgáló mosolyát, aki szelíden hív mindenkit táncba.


Egy nehéz időben ölelt a keblére, és felkavarta bennem a beágyazódott, lemerevedett részeimet. Egy hurrikán erejével söpört végig az életemen, s én a közepén álltam, s kétségbeesetten próbáltam védekezni, de akkor már késő volt. S aztán rájöttem, hogy ez a tombolás, ez én vagyok. Ez az én erőm, amit meg kell szelídítenem. Ez volt az Istennő ajándéka nekem akkor.

Avalon hív, Avalon vár. A kapuk megnyílnak, s a Misztérium életre kel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése