Tegnap az utcán sétáltam. Láttam egy nőt, amint nevetve egy tolószéket tol. A tolószékben egy vak férfi ült, akinek hiányzott a lába. De mindketten nevettek és bohóckodtak. A szemem megtelt könnyel, gyönyörű látvány voltak ők így ketten. A szeretet szinte kézzel fogható és tapintható volt. Ez a jelenet fényt hozott sötét gondolataim közé. Hirtelen már nem éreztem a problémáimat olyan súlyosnak és nehéznek. Kizökkentett önbüntető gondolataim közül és más megvilágításba helyezte jelenlegi életemet.
Hálás vagyok azért, hogy ennek az élménynek a részese lehettem. Tudatosult bennem, hogy azáltal, hogy engedek a félelem sötét energiájának, nem találok könnyebben megoldást a kihívásaimra. Viszont beengedek az életembe egy igen nehéz töltést, ami aztán beszivárog a minden napjaimba és a sejtjeim közé. Nem értettem, hogy hogyan lehet úgy megoldani valamit, hogy meg is éljem a fájdalmat, de el is engedjem. Amíg ezt az elmémmel akartam megérteni mindig zsákutcába futottam.
De ebből a zsákutcából tegnap megjöttem. Ez a jelenet megnyitotta a szívemet a megoldásnak. Bármilyen nehéznek is érezzük a jelenlegi helyzetünket, nem veszíthetjük el az örömöt az életünkből. Nem engedhetjük, hogy a félelem, a fájdalom mindenünket elvegye!
Ha térdre is kényszerít az élet, nem szabad túl sokáig az önsajnálatban dagonyáznom. Saját magamért tartozom annyi felelősséggel, hogy felállok, leporolom a térdeimet, és nevetek egyet igazán, tiszta szívből. Ha nem teszem meg, az idő gyorsan továbbszáll, hirtelen repülnek a napok, hónapok, évek. Mire észbe kapok, már egy megkeseredett ember néz vissza a tükörből. Ez igen nagy luxus lenne számomra.
Ebben a testben ez az egy életünk van, hát igyekezzünk minél jobban használni a lehetőségeinket. Lássuk mindig a fényt magunkban és másokban is. Segítsünk a többi embernek úgy, hogy a saját életünkkel mutatunk példát. Ahogyan én is láttam tegnap. Ott volt a bizonyosság, hogy így is lehet élni sokkal nehezebb körülmények között, mint ahogy én élek. Mert van hitem abban, hogy én teremthetek önmagam számára egy szebb életet, de van, hogy nem tudom, hogyan csináljam. A családom máshogyan él, nincsen mintám rá. Ilyenkor az Ég megsegít, és ha nyitott vagyok az üzeneteire, akkor a megoldást tálcán kínálja.
Ilyen egyszerűen üzennek ők számunkra, ne engedjünk az elme szövevényes gondolatainak, csak figyeljünk. Minden válasz itt van, mindenki számára elérhető. Ne próbáljuk meg ennek a módját korlátozni, csak szabadon engedjük vezetni magunkat.
Örömre mindig van ok, ha minden nap találunk magunknak okot az örömre, lényünk természetes részévé fog válni. Eljön a nap, amikor már nem kell okot találnunk arra, hogy örüljünk, és mi magunk leszünk az öröm! Te látod így magadat a nem túl távoli jövőben?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése