A fiú egy kedves dallamot hallott a távolból
Megbabonázva állt a szirén hangjától.
Útra kelt hát, hogy megtalálja
Kinek ilyen varázslatos a hangja.
Egy sivatagon át vezetett az útja
Ellepte őt teljesen az út pora.
Kiszáradt a szája, s felrepedt
Szikár volt a táj, ahol megrekedt.
Szomja olthatatlanná vált, míg kereste a Kedvesét
Egy délibáb alakja nyújtotta felé a kezét.
A boldogság és kiút illúzióját adta neki
S a fiú el kezdte követni.
Körbe körbe jártak a sivatagban
S ereje egyre csak fogyott a nap ragyogásában.
Néha kétségbeesetten üvöltött, de senki sem hallotta
Ha összerogyott tehetetlenül, a homokot markolta.
De a homok megannyiszor megszökött kezéből
Ahogy a szirén hangja is néha eltűnt az életéből.
Egy oázisra vágyott, újra vizet akart inni
Ahogy az ajkához ér, újra akart érezni.
Megtépázta őt a kietlen semmiség
Szikár alakját megtörte a kétség.
A fiúból férfivá érett,
Egyre jobban vágyta a gyógyító éneket.
Egy elhagyatott kopár, sziklás részre ért
Vágyódott az igaz szerelemért.
Az egyik kiugró szikla ágaskodó peremén
Egy farkas figyelte ingadozó léptét.
A férfi torka összeszorult, ő lesz a prédája ma még
A farkas megindult, a föld visszahangozta minden léptét.
S a férfi támadott, ha már harcolnia kell
Nem adja magát könnyen meg.
A farkas leteperte, s vállra fektette
A férfi azt érezte, mindenét elvesztette.
A farkas egészen közel hajolt az arcához
Szeméből kicsordult egy könnycsepp a férfi ajkához.
S ő megérezte újra a víz ízét,
S ráeszmélt, hogy a farkas neki segítség.
Mélyen a szemébe nézett
S az erejük egymásba égett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése