Egy sokat megélt férfi állt kezében az újsággal
S egy sokat tapasztalt nő hajában egy virággal,
Lágyan suhant át az utcán, gyönyörű napsütésben
A fény rajzolta alakját a messzeségben.
De a férfi szemét már rabul ejtette
Kirajzolódni készülő angyali sziluettje.
S egyre hangosabb lett a szirén éneke
Ahogy a nőt figyelmével kísérte.
S a nő meghallotta a férfi bársonyos hangját
Lelkének vonzó, csodálatos dallamát.
S a fejét egy érintés odafordította
Ahol a férfi a falat hanyagul támasztotta.
A tekintetük összeforrt ezen a különleges napon
Lelkük felismerte egymást szabadon.
S ebben a mágikus pillanatban varázsütésre
Szerelem gyúlt a szívükben.
Lágy balzsamként simogatta őket a szerelem
Gyógyírként hatott a régi sebeken.
A férfi egyetlen érintése, halk szava
A nőt biztonságban tudta.
A férfi a kezét nyújtotta, a nő megindult feléje
Keze beleolvadt a férfi érintésébe.
Elhalványodott a körvonaluk
Egymásba olvadt szelíd lényük.
A szerelem édes illata körbelengte őket
Szívükben újraélesztette az elhalt reményeket.
De lelkük kitartó hangja addig zengett
Míg az álomból végre felébredtek.
Lelkünk között az erős kapocs
Elvezetett minket egymáshoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése