Várok egy csodát, várok egy jelet. Ma eldől minden, ma kiderül, hogy az Univerzum és én ugyanazt az álmot építjük nekem, vagy nem. Két hónapja minden lélegzet vétellel ezt az álmot (is) teremtem, s most itt az idő, cselekedni kell. Tudom, ha ez szívem igaz vágya, akkor minden segítséget megkapok hozzá.
Szeretnék elköltözni otthonról. Azt érzem, hogy eddig ezt én magam is blokkoltam, de most itt az idő, hogy szembenézzek a félelmeimmel és győzzek!!!
Elköltözöm. Eddigi kényelmes életemet lecserélem egy még kényelmesebb életre. Az új életemben én teremtem meg magamnak az életem feltételeit, a házam falait. Én leszek felelős a döntéseimért, s azért, hogy mit eszek, vagy mit nem eszek. Egyedül leszek. És mégsem. Talán ez is egy blokk volt eddig, de ez csupán egy illúzió, sosem vagyunk egyedül!!!
De amíg eljutok ide, és ezután is, szükségem van a segítségre és a támogatásra. S tudom, ha kérem, tudnom is kell elfogadni, még ha nem is abban a formában érkezik a segítség, ahogy én azt elképzeltem. De úgy érzem, hogy már be tudom fogadni. Megtanultam kérni, s most tanulom, hogy el is tudjam fogadni az élet ajándékait.
Hiszen a legtöbb esetben mi magunk akadályozzuk meg a kért ajándékok manifesztálódását. Többnyire azért is, mert nem tudunk elfogadni, befogadni, meg aztán azért is, mert nem vagyunk elég kreatívak. Mi kigondolunk valamit, hogy hogyan, s ha az Univerzum fantasztikus humorával játékot és színt akar vinni a történésekbe, nem engedjük, mert ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez. Micsoda pökhendiség! Ezzel azt mondjuk, hogy mi magunk jobban tudjuk, hogy mit, hogyan kell csinálni! Ahelyett, hogy elengednénk a kérésünket, s hagynánk vezetni és meglepni magunkat az élet által.
Ha majd egyszer ezt a módszert is kipróbálja valaki, nagyon meg fog lepődni, hogy milyen leleményes és találékony az Egy Kéz, amely megírt nekünk mindent. És egyet soha nem felejtsünk el: fantasztikus humora van! Törekedjünk hát arra, hogy együtt tudjunk nevetni vele! Aláírom, nem mindig könnyű, de ha elkapjuk a könnyedség fonalát, immár a másik oldalon csodálkozunk, hogy régen mit aggodalmaskodtunk ennyi mindenen.
Szóval, most én is egy ilyen Univerzum játékba neveztem be, a társasjáték neve: Költözzünk ideális lakóhelyünkre. Már kettőt léphettem is előre, s remélem tovább folytatódik nyerő szériám. A következő dobásommal kiütöm a vetélytársamat, s szeretetteljes barátaimmal elköltözünk a legcsodálatosabb helyre, amit jelenleg el tudok képzelni otthonomnak. Gyönyörű és másod sorban hatalmas zöld terület övezi álmaim netovábbját. Kiskutyám nem kis örömére. Milyen boldog lesz ő is, hiszen komoly feladat lesz neki, hogy egy ekkora területet védjen. És még új barátai is lesznek, hiszen az én barátaimnak is vannak kutyabarátai, akik szintén új otthonra lelnek a majoron.
Szóval, ma dobom a következőt a játékban. Eddig sikeres voltam az életvezetésemben, s most is bizakodva tekintek az új kihívás elé. Ha mégis lepattanok, legalább tudni szeretném, hogy mindent megtettem azért, hogy ezt az álmomat beváltsam a valóságba. Ha azonban mégsem ez a jó mértékegység az átváltáshoz, legalább megkaptam a kellő lendületet ahhoz, hogy végre költözzek!
S mivel tavasz is van, kell a változás is, egy költözésnél jobban semmit nem tudok elképzelni a jelen helyzet kiaknázására. Szóval, az Égiek támogassanak, s este fogják a kezemet, amint eldobom a kockát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése