Nemsokára a fénybe érünk!

Március 21-én fordul a kocka az életünkben, végre a fénybe fordulunk. Kezdődik a tavasz, újra zöldbe borulnak a növények, újra élvezhetjük a jótékony napsütés minden pillanatát!

Már nagyon vártam, hogy eljöjjön ez az idő, hogy végre az árnyék erői megtörjenek egy időre és ne érjenek el olyan könnyen és olyan hatékonyan minket. Nevezhetjük ezt a tavasz kezdetének is, amikor az emberek előbújnak az odúikból és újra mosolyogva járják az utcákat, tereket, parkokat. Egészen más az én kedvem is, szívesen süttetem az arcom a kocsiból, szívesen intézek olyan telefonokat, amelyeket eddig csak halogattam. Érzem, ahogy megindul a vér áramlása az ereimben, újra feltöltődöm élettel! Új ötleteim támadnak, s mindent végre megint bizakodóan látok.

Annyira vártam már ennek az időszaknak a beköszöntét, és 21-ig konkrétan már csak 3 nap van hátra. Most még azért az utolsó felvonásnál több megkísértéssel találkozhatunk, de ezt már fél lábbal is!

Újraszíneződik a táj, a környezetünk, s most minden olyan más lesz. Könnyebb lesz, ahogyan átsegít minket a fény a nehézségeken. Komoly megpróbáltatásokon vagyok túl, az elmúlt időszak sok feladatot és tanulást foglalt magában, sokszor éreztem azt, hogy több, mint amennyit elbírok. Ám most hálás vagyok az Égnek ezekért, mert ajándéka - a tapasztalat - már az enyém, s ezzel is bölcsebb lettem. Jártam a mocsár legalján, a szellemi utam egyik legnehezebb időszaka készül most lezárulni. Ami nem jelenti azt, hogy megvilágosodtam, és innentől kezdve minden kérdésre tudom a választ! Egy nehéz időszak végére értem, amit végigcsinálni olyan volt, mintha saját magam ostoroztam volna, de megszületett az új én.

S a tavasz ébredésével én is új útra kélek. Új kihívásokat keresek, új helyzeteket teremtek. Rengeteg tervem várja, hogy megvalósítsam őket, s úgy érzem, hogy felszabadult a teremtő energiám, képes vagyok arra, hogy az ehhez szükséges segítséget és partnereket bevonzzam az életembe.

Egy sárkány ereje van bennem, s ha jól használom, az Univerzum minden kincse feltárul előttem az elkövetkező időszakban. Kíváncsiság és kellemes izgalom jellemző rám, míg régebben annyira féltem a változásoktól. Sokáig halogattam döntő lépéseimet, s igyekeztem feltartóztatni az elkerülhetetlent. Ma már tudatosan generálom én azokat az élet helyzeteket, amik felborítják, megmozgatják és tovább lendítik az életemet. S ennél csodálatosabb bizonytalanságot el sem tudok képzelni magamnak. Nem tudom, hogy mi lesz holnap, de már nem is érdekel. Nem akarom minden lépésemet megtervezni. Vannak vágyaim, álmaim, amiket szeretnék megvalósítani, s azok előttem lebegnek, de azt, hogy milyen úton jutok el oda, már nem akarom befolyásolni. Engedem magam vezetni, s igyekszem a helyzetekből a lehető legjobbat kihozni.

És ha mégsem sikerül? Hát leugrok a kondi terembe, s idegből lefutok 35 km-t, és lebiciklizem levezetésnek még 15 km-t. Sírok, dühöngök, kiakadok és aztán másnap reggel mosolyogva ébredek, s elengedem a sikertelen helyzetet. Megteremtem új formában, újra meg újra, s ha semmilyen formában nem jutok előrébb az ügyben, hát elengedem. De igazán, s többé nem adok energiát neki.

A lényeg a könnyedségben van, amelyet szimbolikusan a nehéz tél után a tavasz hoz el. Nem nyomasztanak a sötét télnek a gondjai, beköszönt a lágyság és a dallam.

Itt a tavasz!