Kinek mit jelent az őszinteség?

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mindenkinek ugyanazt jelenti-e az őszinteség? A magam megtalált válasza erre a kérdésre az, hogy nem. Sajnos azt tapasztaltam, hogy a legtöbben csak bizonyos határokon belül őszinték egymáshoz és ezt saját maguk számára tökéletesen magyarázzák, hogy helyesen cselekszenek.

De miért hazudnak, vagy hallgatnak el emberek egymás elől dolgokat? Ha már valaki meglép valamit, és elmond valamit, amit nem lehetne, akkor az miért nem megy már, hogy fel is vállalja?

Szerintem ettől nem működnek az emberi kapcsolatok. Ezért van az, hogy a hazugságok, füllentések hálójában előbb-utóbb már mi magunk is elveszünk, s az álarcunk ráég az arcunkra.

Lehet egy barátság igazi, ha ez az alapvető kommunikációs forma nem teljesül? Nem a barátok előtt lehetünk éppen az, aki vagyunk, mert ő olyannak fogad el, amilyenek vagyunk?

Nem véletlen, hogy ez a kérdés ennyire foglalkoztat, mert mi történik akkor, amikor tetten éred a barátodat, hogy nem őszinte veled? ÉS aztán vársz, és csak vársz, és nem történik semmi. Mindenről beszéltek, csak a lényegről nem. Értem, hogy egy feldolgozásnak több fázisa van, és ennek egyike a menekülés. Talán még önmagunk elől is. De a barátunk, ő úgy szeret, ahogyan vagyunk. Elesetten - életerősen, duzzadó tetterővel - halogatással, ragyogóan - halványan, mosolygósan - szomorúan. Attól függően, hogy az érem melyik oldalán vagyunk éppen.

Nem tagadom, az élet keményen meg tud minket tépázni, és van, hogy néha csak jó úgy lenni. De a hazugságaink nemcsak minket törnek meg, hanem a barátainkat is, akik tetten érnek minket eközben. És aztán azon gondolkodnak, vajon hol rontották el a barátságot? Igen, most én is ezen gondolkodom. Hol rontottam el? Milyen vagyok - voltam, amiért nekem nem lehet elmondani valamit. Amiért álarcot kell húzni előttem?

Fájdalmas felismerés volt, és azóta is marja a lelkemet ez a kérdés. Nehéz zöld ágra vergődnöm ez ügyben. Nem indulhatok ki mindig magamból, és nem hihetem, hogy mindenki hozzám hasonlóan működik. Főleg azért sem, mert egyáltalán nem biztos az, hogy ahogy én vagyok összerakva, az a jó. De egy biztos, én nem tudok és nem is akarok hazugságok között élni. Sokáig hunytam be a szememet, és csináltam úgy, mintha nem látnék dolgokat. Sokáig tusoltam el én is a magam kis történeteit, sokáig mást adtam elő magam helyett, mert azt hittem, hogy az jobb lesz mindenkinek. De már nem vagyok ilyen. Talán pont ezen helyzetek miatt lett ez olyan fontos az életemben. Az igaz mondás. De minden helyzetben, minden körülmények között.

S ez életem talán egyik legnehezebb feladatává vált egy időben. Az elején nem volt könnyű átállni az "igazmondásra". Sok sértődés, bántás, sírás, ellenségeskedés követte. Megharcoltam ezekkel a démonokkal, főleg azért volt egy komoly küzdelem, mert mindeközben azért még egy megfelelési vágy is munkált bennem. Nehéz úgy igazat mondani, hogy közben meg akarsz felelni valakinek, mert akkor az egyik rész sérül.

De saját bőrömön tudom, hogy lehetséges! És bár mindenki eljutna ezen felismerésig, s bár fontos lenne mindenkinek, hogy ne akarjon több szerepet eljátszani, s ne akarjon minden erejével más lenni, mint ami. Mert ez korlátot épít és fogva tart. S ami ennél is fontosabb, a hazugság mindig hazugságot szül. Ha valaki nem őszinte egy másik emberrel, akkor majd sok szintén kevésbé őszinte embereket fog az életébe vonzani, s egy szép napon arra ébred, hogy nincs egy igaz kapcsolata, hogy már nem tudja, hogy ki is ő valójában, s lelkének egyetlen igazi célja marad, hogy megmutassa végre ennyi idő után magát - de ez az álbarátokat nem fogja érdekelni.

Ha képesek vagyunk arra, hogy következetesen és előre gondolkodjunk, akkor tegyünk magunkért és tegyünk a barátainkért. Ne hozzuk őket sem olyan nehéz helyzetbe, hogy olyan döntéseket kelljen meghozniuk, amiket nem akartak. Legyen a szívünkben annyi szeretet, hogy akarjunk szép és igaz életet építeni! Legyen bennünk annyi szeretet, hogy más értékeket kezdünk el követni, mint a legtöbben, s teremtsünk magunk köré olyan életet, amelyet tényleg megérdemlünk. De ezt csak tisztán és őszintén lehet. Máshogy nem megy.

És ami még nagyon fontos számomra, hogy ne engedjük azt, hogy ezt a szót elcsépeljék! Ha valakitől azt várom el, hogy őszinte legyen tényleg szíve minden rezdülésével, akkor legyek következetes ehhez a kívánsághoz és ha nem ezt tapasztalom, akkor tegyem szóvá és követeljem, hogy ez minden esetben megtörténjen. S ha nem így van, hát engedjem el...